Először az egész képi anyagot beszerkesztem Lightroomban. Igazítom a fényeket, korrigálom a színeket és szükség esetén vágok a fotóból.
Miért is van szükség minderre? Vegyünk példaként egy ellenfényes fotózást, amikor a nap a család mögött süt. Ilyenkor a felém fordított arcuk kissé árnyékosabb. Utómunkával kapnak egy kis extra megvilágítást.
A környezetben is számtalan árnyék lehet mélyebb vagy épp ellenkezőleg a csúcsfények lehetnek túl intenzívek. Ilyenkor puhítom az árnyékokat, „lehúzom” a csúcsfényeket. Persze mindezek alapját már fotózáskor leteszem, utómunkával csak hangsúlyt kapnak a beállítások.
Vágni leginkább csak akkor szoktam utómunkával, ha fotózáskor épp csak elcsíptem egy pillanatot. Ilyenkor 1-2 másodpercem van mindössze a fotó elkészítésére, a komponáláshoz szükséges további pár másodperc nem mindig áll rendelkezésemre.
Egy-egy fotózáson jellemzően 3-400 képet is készítünk,
Hogyan lesz ebből kb. 150-200 db képből álló képanyag?
Először is azért akadnak hibásak: bemozdul a kép, belepislog valaki, lemarad valamilyen testrész a fotóról (pl. gyorsan elcsípett pillanatnál nem veszem észre, hogy lemaradnak az ujjak vagy egy lábfej a fotóról). Ilyen képből jellemzően elenyészően kevés van.
További rostállásra adhat okot, ha nem találom előnyösnek az adott beállítást, pózt, perspektívát, illetve néha sok hasonló fotó készül egymás után, és feleslegesen nem akarok átküldeni 10 egyforma képet. Olyankor szoktam hasonló beállításból sokat kattintani, ha sok embert fotózok egyszerre, mondjuk egy ötfős családot. Bármelyikük belepisloghat, belemozdulhat, nem odanéz, ahová a többiek. Mindezek ellen biztosítom be magam, hogy egy hibátlan fotó mindenképp szülessen.
Amikor sikerül a lehető legkisebbre redukálni az anyagot, vízjelet teszek a fotókra, és átadom válogatásra. A legtöbben izgatottan várják a képeket, és nagyon hamar ki is választják a kedvenceket, másoknak kicsit több időre van szükségük a döntéshez.
A fotózásaim túlnyomó többségében retusált anyagot adok ki a kezemből. A retusálás alatt a bőr javítása alapszempont, és szükség esetén a kép egyéb részleteit is javítom, végül ellátom olyan „effektekkel”, melyek hozzásegítenek, hogy a végeredmény hibátlan és gyönyörű legyen.
Ilyen pl. az élesítés, a kontraszt növelése, és bizonyos műfajoknál (pl. családfotó) a színbeállítások módosítása.
Nagyon szeretek a napnyugta előtti 1,5-2 órában fotózni. A naplemente fényeit nagyon szépen ki lehet hangsúlyozni, ha a színbeállításokat finomhangolom.
Te melyiket választanád? A természetes hatást, ahol még halványan, de látszódnak a bőrhibák (foltok, mikroráncok) vagy inkább a tökéletesített arcbőrt? Az itt látható mindkét fotón az alap bőrretust már elvégeztem, viszont annak láthatóságát (opacitását) visszahúztam, az elsőnél 22%-ra, a második esetben 50%-ra. 100%-nál teljesen maszkszerű tud lenni a hatás, így soha nem retusálok.
Nyers fotót soha nem adok ki a kezemből, viszont a szemléltetéshez most az egyszer kivételt teszek. 🙂 Ezen a képen látható, hogy kicsit alulexponált, talán egy hangyányi vágást is kíván a bal felső saroktól elindulva. Az arcbőr retusáláson fog átesni, teszek fel utólag hajfényt. A kézfejek bőre világosabb a test egyéb bőrfelü-leteihez képest, ezeket harmonizálni szükséges. A legyező egyik csúcsa letört, ezt is érdemes kipótolni (átmásolva egy másik levél csúcsát).
Odafigyelek arra, hogy a bőrről minden ideiglenesen megjelent hibát eltüntessek: karcolások, hegek, itt-ott megjelenő szőrszálak, pattanások, belógó hajszálak.
Átöltözéskor vagy egy ösztönös mozdulattól rendre előfordul, hogy itt-ott lecsúszik a smink, pl. megdörgöli a viszkető orrát, és máris eltűnik az alapozó.
Egy fáradt, vörös szemről lehúzom a piros színt, ha túl sok ér van a szemfehérjén, egy részét teljesen eltüntetem, egy részét csak halványítom.
A fogakat mindig áttisztítom, illetve fehérítem. Sokaknak a szemfoga sárgább a többinél, ilyenkor igyekszem az egész fogsort harmonizálni. A kezeken a bőrt szintén javítom: az esetleges kis elálló bőrdarabokat leretusálom, a műköröm lenövését pótolom, a kézfej bőrét fiatalítom.
A szem alatti karikákat viszont mindig az arc karakterének függvényében tüntetem el: ha csak fáradtságtól, azaz ideiglenesen jelent meg a szemzugban vagy a szem alatt karika, azt mindig eltüntetem nyomtalanul. Vannak viszont, akiknek a karakteréhez tartozik egy erősen karikás szem. Az ő esetükben csak halványítom, esetleg kicsinyítem a méretét. Ha eltüntetném, az illető felismerhetetlenné válna a retusálásnak köszönhetően.
Ezeket minden egyes fotón elvégzem, ha több ember szerepel a fotókon, akkor a felnőtteken mindenképp, ritkán gyerekeken is, amennyiben szükséges. Vannak, akik tökéletes retusra vágynak, de tapasztalataim szerint legtöbben azt szeretik, ha megmarad a természetes összhatás. Ezért a javításokat elvégzem, de azok ún. opacitását (láthatóságát, mértékét) visszaveszem alacsonyabb százalékra.
Miután végzek a teljes anyag retusálásával, átküldöm a fotókat elektronikusan e-mailben, illetve, az ügyfél által kért fényképekről papírkép, esetleg fotókönyv vagy falikép is készül.
